Novellák




"Egy fekete BMV büszke tulajdonosa volt, ami fénysebességgel szelte München utcáit.
- Tudod, még a nevedet sem tudom! Pedig neked, már igen markáns véleményed van rólam! – nézett rám egy piros lámpánál, megtörve az addigi csendes kocsikázást.
- Wilhelmina Adler, de a Minát jobban szeretem. – fordítottam a játékos felé a tekintetemet.
- Hello, Mina! – bólintott egy aprót. – Ha megkérdezhetem, mivel sikerült nálad ilyen ellenszenvet kiváltanom? – húzta fel a szemöldökét. - Most erre mit válaszoljak? Nem szeretném a fél életemet elmesélni neki… - cikázott át az agyamon.
- Igazság szerint, nem a konkrét személyeddel van problémám…- kezdtem bele a dologba nehézkesen.
- Hanem? – állította le a járművet gyakorlottan, a bolt előtt. Nem volt messze a szalontól az üzlet, így hamar megérkeztünk. Miután kivette a kulcsot az indítóból teljes egészében felém fordult, várva a további magyarázatomat. A tágas autó egy perc alatt szűk lett és megtelt feszültséggel. Kíváncsian szuggerált, azokkal az égszínű szemeivel.
- Hanem azzal, hogy focista vagy! – fejeztem be hirtelen és ellentmondást nem tűrően a mondatomat. Erre egy gyöngyöző kacajt kaptam válaszul."


Kattints a képre!


***
 

"Egy durva mozdulattal húztam szét a súlyos textilt, mely a hatalmas ablak előtt függött, biztonságos takarást nyújtva, a kíváncsi szemek elől.
Az acélkék tekintetemet egyből a szemben lévő társasház, velem szintben lévő ablakára szegeztem. A szembe szomszédnak sem volt már behúzva a függönye, így a szemeimmel elkezdtem keresni az ott lakót, nagyon remélve, hogy a nappalijában tevékenykedik, melybe tökéletesen belátni. Másodpercek múltán már meg is pillantottam azt a személyt, akit kerestem. Most is, mint mindig ilyentájt, éppen súlyzózott, az ablaknak háttal. Szerencsémre csak egy alsónadrágot viselt a szépen kidolgozott és megformált testén, ezáltal megint tudtam benne gyönyörködni, ahogy az elmúlt félévben megannyi reggelen. Néha egészen direkt módon, néha viszont csak lopva, gyorsan elillanó pillanatokra."
Kattints a képre!


***

" - Erre semmi szükség! – biztosította mosolyogva Matt, a távozni akaró személyt. – Egyébként honnan jöttél?
- Budapestről, Magyarországról – válaszolt automatikusan a pakolás közben Dóra, lehajtott fejjel.
- Micsoda?? – kérdezte hirtelen Craig, ledöbbent arccal. – Mi a neved?
- Srácok, hát ti? – jött egy eddig ismeretlen reszelős hang. Dóra az eddig lehorgasztott fejét, a hang irányába kapta, majd két másodperccel később tudatosult benne, hogy bizony a honfitárs labdarúgóval áll szemben.
- Adam, Adam! –szólongatta izgatottan a bajtársát, Craig. - Képzeld, ő is magyar! –mutogatott hevesen a lányra.
- Hogy hívnak? – kíváncsiskodott közbe Matt, a szőke védő. – Hahó! – emelte fel a hangját, pár pillanattal később, ugyanis a két magyar egymást méregette szótlanul. Dóra szinte megkövülve állt, azok a zöldes-barnás szemek gúzsba kötötték. Csupa melegség és erő sugárzott belőlük, amiben a lány sütkérezni szeretett volna…"
Kattints a képre!


***

" - Ez… - harapta be hirtelen a száját, amint a hozzá vészesen közel álló középpályás szemeibe meredt. Kezeit finoman a férfi nyaka köré fonta és egy apró lépéssel még közelebb araszolt, hogy a csípőjük összeérhessen. A mozdulat hatására a finom ívű orrát egyből megcsapta az őrjítő és hosszú hetek óta vágyott férfias illat. Elsa még nem találkozott Bastianhoz foghatóval, egyszerűen elvarázsolta őt a sportoló, hiába volt tabu számára, nem tudta kiűzni a fejéből, ahogy a jelek szerint a másik sem. Kíváncsian várta, hogy a pillanatok múlva elérkező első csókjuk még jobban fel fogja-e kavarni az így is tomboló érzékeit."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése